Az elmúlt napokban, hetekben eléggé divatos téma lett egy sajnálatos esemény kapcsán, hogy mit is érdemelnek valójában azok, akik ittasan ülnek a volán mögé, és ezzel nemcsak saját magukat, hanem másokat is veszélybe sodorják. Elég az eltiltás? Egy időre, vagy örökre?
Ha már egyszer elvették a jogosítványt, nem is olyan könnyű visszaszerezni, pláne, ha a hatóságok is nehezítik a dolgunkat.
Egyik ügyfelemet a bíróság ittas vezetésért járművezetéstől eltiltásra ítélte első fokon másfél évre, másodfokon csökkentették egy évre. Az ügy érdekessége mindebből csak az, hogy mindez 2004-ben történt, vagyis több, mint hat éve!!!
Persze a közönség most felhördül, hogy ne sajnáljuk, megérdemli, de ha a körülményeket is megvizsgáljuk, talán már nem így fogjuk gondolni. A jogosítványt ugyanis az eltiltás lejárta után – nagyon helyesen – nem adják vissza azonnal, hanem el kell végezni előbb egy utánképzést. Ez egy teljes mértékben személyre – és az adott cselekményre, az elkövetés körülményeire – szabott program, pszichológushoz járással, vezetés órákkal, KRESZ vizsgával stb. Ha valaki ezt becsülettel teljesíti, akkor talán már nem kell attól tartanunk, hogy az illető visszaesik, és még megbánást sem érez a tetteiért.
Ügyfelem eleget is tett a kívánalmaknak, idős fejjel végigjárta mindezeket a lépéseket, viszont az okmányiroda mégis megtagadta, hogy visszaadja a jogosítványt. Pontosabban szólva, 2005-ben visszaadta, az utánképzés elvégzését követően, majd 2009-ben ismét bevonta.
Ennek oka pedig a büntetőeljárás elhúzódása volt. 2005-ben a bíróság és az ügyészség maga küldte el vádlottunkat az utánképzésre, mondván, hogy az eltiltás időtartama úgyis kevesebb lesz, mint amennyi idő az elkövetés óta már eltelt. Arról nem is beszélve, hogy a körülmények igencsak tisztázatlanok voltak, a helyszínelő rendőrök ellentétesen vallottak, nem volt közvetlen bizonyíték, ügyfelemet nem vezetés közben „érték tetten”, hanem a lakása előtt, álló autó mellett...
A fenti körülmények miatt az eljárás el is húzódott egészen 2009-ig, ekkor emelkedett a döntés másodfokon jogerőre. Az okmányiroda pedig felbuzdulva a jogerős ítéleten, visszavonta a jogosítványt, és még egyszer előírta az utánképzést. Azóta járhatjuk a hatóságokat, a regionális közigazgatási hivatalt, és most végül a bíróságot.
Mióta próbálunk érvényt szerezni az igazunknak én már számtalanszor ütköztem az alábbi mondatokba, ami úgy gondolom az egész magyar jogrendszert híven jellemzi:
- Sajnáljuk, a határidőket köztudottan nem tudjuk tartani, nem lehet mit csinálni, várjanak türelmesen, majd felterjesztjük az iratokat, kitűzzük a tárgyalást.
- Tudják, hogy ebben a tárgyalóteremben már hányszor hangzott el, hogy a jogalkotóknak fogalma sincs a gyakorlatról, és hogy rosszak a szabályok? Én megértem Önöket...
A rendszer tehát finoman szólva sem a legjobb, az eljárások évekig húzódnak, és a jogszabályi hiányosságok, hézagok miatt az ember egyszer – esetünkben – sokszorosan megbűnhődik, akár talán még alaptalanul is, máskor nem vonják megfelelően felelősségre. Egyedül emiatt adódhatnak olyan kirívó esetek, amiktől hetekig hangos a sajtó.
